Derékmelegítő házilag

Sajnos mindkét lánykám - a nagyobbak - voltak már kórházban vesemedence gyulladással (ami valószínűleg a pelenka miatt volt egy-egy húgyúti fertőzés szövődményeként) és azóta nagyon féltem a veséjüket. Tavaly mikor a Jézuska meghozta az első (játék) varrógépemet, első dolgom volt, hogy varrtam nekik derékmelegítőt - addig egy eredetileg a KIK-ben sálként árusított valami volt a derékmelegítő. Természetesen első körben elszabtam őket és nem voltak valami kényelmesek, de azért a telet kibírták. Neten gyerek méretűt nehéz venni - itthon boltban lehetetlen - és elég borsos az áruk. Kínaiban is vettem derékmelegítőt szintén tavaly, de az meg nagy lett az én kis karcsú Zorkámra, mikor meg bevettem, nyomta a nagy adag visszavarrás a pocakját.
Szóval most, hogy jön a rossz idő és nekem már van egy szuper Singer varrógépem, természetesen nekiláttam, hogy varrok derékmelegítőket. Gondolkodtam, méregettem, próbálgattam, de sehogy sem értettem, hogy hogy varrjam úgy össze, hogy kétoldalú legyen, de a varrás befelé essen. Végül itt találtam segítséget, bár én nem bonyolítottam ennyire, sima cső fazont varrtam:
http://kreatvkritika.blogspot.hu/2011/12/derekmelegitok-varrasa.html
(Remélem a fenti blog tulajdonosa nem bánja, hogy kilinkeltem!)
Szóval hogy kétoldalú legyen, kivágtam rugalmas anyagból két téglalapot, aminek a magassága majd a kívánt hossz, a szélessége pedig a derék/pocak körfogat kb. + 1cm.

A téglalapokat összevarrtam a két hosszabb oldalán (mindkét oldalon, hogy egy cső legyen belőle - itt még csak az egyik oldal van összevarrva, mert itt gondolkodnom kellett):

A csövet felhúztam a karomra és úgy feleztem el, hogy egyik végét becsúsztattam a csőbe:

Ezt körbevarrtam, úgy, hogy maradjon egy kis rés, amin ki lehet fordítani:

Kifordítottam és összevarrtam a maradék rést a kis kezemmel! :-)
A kezemen keréktárcsa festék látható - de erről majd egy másik blogbejegyzésben!
És a végeredmény - kétoldalú derékmelegítő! Szabással varrással kb. másfél óra alatt három darab, kb. 1200ft-os összköltségen - és így a két lánykám, plusz az én imádott keresztlánykám elvisz belőlem egy darabot az oviba/bölcsibe is! :-) Hát nem megérte????

Aranyhaj paróka

Ez már egy régebbi "projektem", de gondoltam hátha hasznos lehet. Tavaly farsangon Zorkám aranyhajnak akart öltözni, és bár csodaszép szőke haja van, a hossza még nem volt megfelelő. Sokat agyaltam, hogy hogy is kellene neki parókát csinálni, és hasonló elképzelésem volt nekem is, de végül interneten (sajnos már nem tudom, hogy pontosan hol) találtam rá a megoldásra - aztán azt tökéletesítettem.
Vettem sárga fonalat - három gombolyagot is, hogy aranyhajnak szép sűrű haja legyen. Vettem szalagot és kis virágot is a végső díszítéshez. Előszedtem egy régi harisnyát, levágtam a lábait, majd sapka szerűen összevarrtam, ez lett a paróka alapja (fontos, hogy ez azért rámenjen a gyerek fejére). Ügyes kezű anyukák horgolhatnak is sapkát ugyanabból a fonalból, amiből a haj lesz és akkor nem lesz csúnya ha szétcsúszik a haj. Szóval letekertem a gombolyagokat és olyan hosszú "tincseket" vágtam belőle, amik kétszer olyan hosszúak, mint a végső hajhossz. Összefogtam a tincseket középen, félbehajtottam és rávarrtam a paróka alap sapka egyik szélére. Ezután nagy öltésekkel kisebb tincseket odaöltögettem a sapkához a teljes felületen, hogy ne csússzon szét a haj, mert akkor kilátszik a sapka alap. Mikor ezzel készen lettem, már csak összefontam a hajat és belevarrtam a virágokat. Zorka büszkén viselte a hajat, csak annyi a megosztandó tapasztalat, hogy jó, ha a haj pontosan akkora, hogy ne érjen le a földre - az még a gyereknek is megfelelő hosszúságú, és nem taposnak rá a többiek tánc közben.
És íme a képek:

Elölről:

Ovis zsák Jankának

Mikor Zorka oviba ment, Gabival varrattam az ovis zsákot, meg az ágyneműt - a meskán találtam rá, és fantasztikus dolgokat csinál, blogjának linkje megtalálható jobb oldalt. Akkor még nem volt varrógépem, és álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer én is tudok majd hasonlót varrni - csak hasonlót.
Szóval most, hogy Jankám bölcsibe megy, de ovis zsákot kérnek oda is, gondoltam megpróbálkozok vele. Cseresznye lesz a jele, és sokat agyaltam, hogy hogy tegyem ezt rá, de végül a 3D-s megoldás mellett döntöttem - a nevét pedig dekorgumival "írtam" rá.
Szerintem nem lett rossz és egy lendülettel varrtam neki ágynemű huzatot is, a bölcsiben kért méretben.
Azért ha komolyabb varrós projekt lesz szükséges, biztos megkeresem Gabit, de most nagyon elégedett vagyok magammal is! :-)

A szett

A zsák

A takaró és párnahuzat - a takarón 3D cseresznye a megkötő - így nem kellett gomb rá - a párna sarkában pedig egy mini J betű díszeleg

Egyedi baba

Nálunk mostanában állandó probléma, hogy Janka lányomnak ugyanolyan kell mindenből, mint a nővérének van - ez visszafelé is működik, csak mivel Zorka az idősebb, neki vannak "kreatívabb" ötletei. A veszekedést megelőzendő, Nana ugyanolyan babákat vett nekik szülinapjukra - gondolom hamarosan Lilinek is kell egy UGYANOLYAN baba, mert már most is megy a hiszti, ha a nagyok a babákkal játszanak, és természetesen másikat - ami nem UGYANOLYAN, nehezen fogad el. Szóval a babák csak a ruhájukról voltak megkülönböztethetők, de ahogy azt minden lányos anyuka már tapasztalhatta, a 2-4 éves korú kislányok babái előszeretettel múlatják az időt ruha nélkül. Nos ebben a formában a Panni és Rózi nevekre hallgató babákat még a saját anyukáik sem tudták megkülönböztetni egymástól - és jött a vita, mindig mindenkinek a közelebb eső kellett.
Így nézett ki Rózi és Panni eddig:

Sokat töprengtem, hogy hogy kellene esztétikusan megoldani a problémát - anyukám amúgy már megoldotta annyival, hogy Panni nyakára rajzolt egy zöld pöttyöt. Nekem ez viszont nem volt elég - a meztelen babák bénán mutattak, mikor sétálni és bicajozni jöttek, meg a zöld pötty sem volt eléggé szembetűnő - percekig keresgéltem, hogy most akkor van-e pötty, vagy nincs. Ekkor jött az ötlet. Festek rájuk ruhát. Nem egy műalkotás és így utólag rájöttem, hogy akár az "anyukák" maguk is segíthettek volna, és még nagyobb lett volna az elégedettség, de megcsináltam alvásidőben - kb. 20 perc alatt - és így maradt a boldogság, hogy Anya mekkorát alkotott.
Vettem textilfestéket, rájuk írtam a neveket - még jelekkel is elláttam őket (Zorka tulipán, Janka cseresznye), hogy a még analfabéta "anyukáknak" is egyértelmű legyen, és kipöttyözetem Rózit pirosra, Pannit meg lilára - így messziről látszik, hogy ki-kicsoda. A textilfestéket amúgy bele kellene vasalni száradás után az anyagba, de mivel ezt itt nem tehettem, jól meghajszárítóztam.
Így néz most ki Rózi és Panni:

Hát nem édesek az én kisunokáim????? :-)